Elnézést szeretnék kérni a mai bejegyzésért, de ma egy saját mesével készültem. Nem annyira varázslatos és talán nem is mese, de talán lesz, akinek tetszeni fog. A mese célja az, hogy a gyerekek az Anyukájukkal együtt neki álljanak mézeskalácsot sütni, majd közösen becsomagolják, így jó ajándék lehet pl.: a nagyinak, az óvonéninek vagy a szomszédasszonynak. A receptet Lukács Gabi barátnőmnek köszönhetem, amit a héten ki is próbálok. A csomagoláshoz reményeim szerint ma felteszem az ötleteket, de még mindig a vásárra készülök és úszok a tennivalókban.

A mesét fogadjátok olyan szeretettel, mint amilyennel írtam és remélem, hogy kedvet kaptok majd egy közös sütéshez. Bár azt is tudom, hogy aki rátalál egy ilyen blogra, ott ez nem újdonság:)

Csomagoláshoz több ötletem is van. Az egyik, hogy egy pl.: vajas, cipős dobozt bevonok fehér papírral és ezekre rajzol a gyermek. A másik, hogy egy kiflis papírzacskóra rajzol a gyermek, amit aztán egy szép nagy masnival összefogunk, de a befőttesüvegekre is felragaszthatunk egy gyermekünk által rajzolt képet. És persze készíthetünk mi magunk is dobozt, hamarosan azt is megmutatom, hogy hogyan.

Doboz ötletek a netről:

Én is ilyet akartam feltenni, de már valaki megrajzolta helyettem:)

Mai mese:

Ma a Mikulás segítőjét, Rudolfot hívtam randira, így ma ő a téma. Szerintem borzasztó cuki egy rénszarvast úgy bemutatni, hogy ő a Télapó leghíresebb segítsége, mert azért alapvetően szerintem a rénszarvas nem egy szép állat…
Kézműveskedni délután fogunk, de addig is jöjjön a mai mese és az ötletek a netről.

Rudi a neten:

Ma egy dallal készültem:http:
http://www.youtube.com/watch?v=AKE3q80Jcr8

Bár sajnos nem sikerült a havazást ide csalogatni, a harmadik napra a tél egyik legkedvesebb figuráját, a hóembert hívtam vendégségbe. Számtalan formában láthattuk már: papírból, zokniból, dobozokból stb., mégis legszebb, ha igazi hóból készül Apa vagy a Papa közreműködésével. Nálunk a havas bolondozás a fiúk “dolga”, de azért egy-egy hóangyalka elkészítésére bármikor és bárhol rávehető vagyok (pl.: a főutca közepén is:).
Az ablakba ma kikerül az óriás hóemberünk, az egyesületben már készítettünk Lukács Gabi barátnőmmel dobozból, itt figyel kettő zokniból és persze nálunk is került már képeslapra, ablak- és ajtódíszre is. Ma fakanálból készítek egyet és mekérem, hogy kedvesen fogadja a hozzánk látogatókat.
Az elkészítéshez lefestettük fehérre a fakanalat, majd dekorgumiból elkészítettem a testét és a kalapját., majd némi pötty és már készen is lettek. A zokni hóemberek kitöméséhez és vattát használtam és olyan keveset varratam, amilyen keveset csak lehetet, mert a varrás nem nekem lett kitalálva…
Íme az eredmények:

Hóemberek a netről:

És egy süti recept, amit csak ajánlani tudok, mert nagyon finom!!!!

Hagyaczkiné Nagy Mónika hóembere:

<a _mce_href="javascript: Kepbeilleszto2(document.szovegadmin, '‘);” href=”javascript:%20Kepbeilleszto2(document.szovegadmin,%20’%3Cimg%20border=0%20src=https://bloggerinakreativotletborze.cafeblog.hu/files/2012/12/hoemberek.jpg%20border=0%3E’);” style=”clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;”>
Hóember

500g túró
150g porcukor
2 cs. vaníliás cukor

200g tejpor
150g kókuszreszelék
(+ ha kell még, egy kevés darált keksz, hogy ne legyen ragacsos)

Az egészet összekeverni, kis golyókat formálni belőle.
A maradék kókuszreszelékben megforgatni.

Ezeket villával összenyomkodni, majd 10 percig hűtőbe tenni.

Ma egy verssel készültem:

És egy mese, mert olyan szép:)

– Anya, mikor fog esni a hó?
– Nem tudom kislányom.
– És ahhoz mennyit kell még aludni?
-??????????????

Ez a párbeszéd zajlik köztünk, mióta fel kellett venni a sapkát és a sálat. A kislányom nagyon várja a havat, mondhatni megőrül érte. Én is szeretem, leginkább a meleg szobából nézni… Ezért arra gondoltam, hogy a készülődés második napján legalább az ablaküveget feldíszítjük hópelyhekkel, hátha annak is örül majd. Elképzeltem, hogy majd édes kettesben vágdossuk a papírt, minden idillikus és harmónikus és persze rózsaszín szaga van. Ment is ez így vagy 10 percig, amikor is az én makrancos hölgyem ismét megmakacsolta magát, rendezett egy-két jelenetet, majd a végére egyedül ültem az asztalnál és vágdostam a papírt. Az ötévesem elég karakán, makacs és akaratos nőszemély, akit általában kettőnek szoktam számolni( mondjuk ikrek-fiú), mert napi szinten megdolgozza az idegrendszeremet. Tombol a testvérféltékenység, ami kb. olyan lehet nálunk, mint a kamaszok lázadása és a fiatal, törtető kisfőnökök arroganciája.  Igen, elrontott gyerek és igen, van ilyen a családunkba egy-kettő. De: legalább az eredménnyel elégedett volt, így ma sem keltem hiába.

Van egy hópehely minta, amit én minden évben legalább 10 példányban megcsinálok, mert egyszerű, mutatós és egyszerre 6 db-ot is el lehet készíteni. Elkészítés: az A/4-es papírt hosszában ketté hajtjuk, majd három részre hajtjuk. A sablont körberajzoljuk és aztán így egyben kivágjuk. Én szoktam még egy kis csillámos ragasztóval is díszíteni, így még szebb. Nem csak az ablakba teszem, hanem ajándék kísérőnek is kitűnő. Készült még néhány muffinpapírból is és kis jegyzetpapírból is.
Tudom, nem valami nagy szám, de talán sikerül elő csalogatnunk a hópelyheket:)

 

 

 

 

 

Bakó Ágnes: Kutyaszánon

Évi meg Tücsi szánkót kapott karácsonyra. Más ajándékot is kaptak, persze, de a szánkónak örültek a legjobban.
Szép szánkó volt az! Piros, fényes! A talpán csak úgy szikrázott a vasalás a karácsonyi gyertyafényben. Évi visítva hasalt rá, amint meglátta.
A piros szánkót selymes fényű, piros zsinóron húzhatta volna a hóban bárki, ha – lett volna hó! De a szösz tudja, mi történt ebben az esztendőben az időjárással! Csak jöttek-mentek nagy lustán a hófelhők keletről nyugatra meg vissza, nem szállingált a magasból egy gombostűnyi hópihe sem.
Volt már hósapka, hócipő, prémes kesztyű, szánkó is, éppen csak hó nem. Pedig de várták! Percenként kikukkantottak az ablakon: havazik-e? De a fák feketén és csupaszon dideregtek a nagy kertben.
Évi végül is elunta a várakozást. Összeszedte a babaszennyest, és nagymosást rendezett a fürdőszobában. Már estébe hajlott az idő, amikor Tücsi dörömbölni kezdett a fürdőszoba ablakán.
– Ha nem nyitod ki az ajtót – kiabálta –, akkor nem mondom meg neked, hogy esik a hó!
– Hó! – visította Évi, s már nyitotta is az ajtót. – Azt mondod, hó van a kertben?!
– Sőt mindenütt! – jelentette Tücsi.
Szaladtak az ablakhoz. De alig vetett Évi egy pillantást a kertre, mérgesen kapta csípőre a kezét.
– Miért mondtad, hogy hó van, amikor egy makula hó sincs?!
Tücsi meghökkent.
– Nincs?!
– Nincs bizony!
– Nahát! Pedig a tévéhíradós megígérte! – kiáltotta felháborodva. – Becsületszavamra azt mondta, hogy várható!
– Hát akkor várjuk! – Évi odanyomta orrát az ablaküveghez, de nem havazott még akkor sem, amikor nagyanyu beszólt a szobába:
– Vacsorázni!
És akkor sem havazott, amikor lefektette őket. Évi engedelmesen behunyta a szemét, de Tücsi makacsul ült az ágyban, és várta a havat.
– Na nééééézd! – szólalt meg egyszer csak a nagy csöndben. – Csupa fehér a kert!
Évinek kiröppent szeméből az álom. Feltérdelt az ágyban.
– Ez hó, Tücsi! Ez hó! – Szájára nyomta a tenyerét, nehogy nagyanyu meghallja a szomszéd szobában a nevetését. – Hó! Hó! Hóóóó!…
– Hó?! – visított Tücsi, azzal fél lábon meg két lábon ugrabugrálni kezdett az ágyban. – Nem ha-zu-dóóóós a té-vé-hí-ra-dóóóós! Nem ha-zu-dóóóós a …
– Maradj csöndben! – pisszegett ijedten Évi. – Ilyenkor már nem szabad az ágyban ugrálni! Hát tudod! Ide figyelj! – súgta. – Apu azt mesélte, hogy az eszkimók kutyaszánon utaznak!
– Jééééé! – bámult el Tücsi. – Milyen lehet az?
– Hát olyan, hogy egy nagy, fehér kutyát befognak a szánkóba, és utaznak.
Tücsi töprengve nézett maga elé.
– Te! – mondta nagy sokára. – Hát éppen nekünk is van szánkónk!
– És nekünk is van kutyánk! – kuncogott Évi.
– Akkor fogjuk be a szánkóba!
– De a mi Hekink nem igazi nagy, fehér kutya ám – súgta aggodalmasan Évi, mire Tücsi legyintett.
– Nem baj. Mi sem vagyunk igazából eszkimók.
Ez igaz volt, és olyan, amin jót lehetett nevetni. Évi nem is ragaszkodott tovább a nagy fehér kutyához, megelégedett Hekivel.
Másnap reggelre vastag hótakaró feküdte meg a kertet. Évi meg Tücsi nagy hurrával rohant ki a házból. Ugrálva taposták a ropogós, friss havat. Kihozták a szánkót is persze. Évi odahívta Hekit.
– Ide figyelj! – mondta neki. – Most gondold azt, hogy szép, nagy, fehér kutya vagy, és légy szíves, állj ide a szánkó elé, mert befogunk!
Nem tudni, hogy mit gondolt Heki, lényeg az, hogy két kurtát vakkantott, és hagyta, hogy Évi a szánkó elé tuszkolja. Azt is engedte, hogy nyakszíjára erősítse a piros zsinórt.
– Így. Most pontosan jó – állapította meg Tücsi, azzal ráültek a szánkóra. Elöl Tücsi – kezében egy vékony vesszőcskével –, mögötte meg Évi.
– Gyí, te! Heki! – adta ki a parancsot Tücsi, de Heki nem mozdult. Gyí, te! – biztatta Tücsi lelkesen, és a levegőbe suhintott a vesszőcskéjével, ám Heki csak a farkát csóválta, és türelmesen álldogált.
– Várj! – kiáltott Évi. Előkotort a hó alól egy fadarabkát, s jó messzire hajította. – Fogd meg, Heki! Fogd meg!
Hekinek azonban semmi kedve sem volt fadarabkák után szaladgálni. Nyelvét lógatva visszanézett Évire. Akkora párafelhőt eregetett ki a torkán, akár egy mesebeli táltos paripa, de csak a farkát csóválta és nevetett, és nem mozdult.
– Úgy látszik, az ilyen szánkázáshoz mégiscsak az igazi, nagy, fehér kutyák értenek! – mondta lehangoltan Évi szinte abban a pillanatban, amikor a szomszédék fekete cicája elfutott a bokor előtt.
A szánkó váratlanul nagyot rándult.
– Tüüücsiiii! – visított kacagva Évi. Kapaszkooodj! – És ő maga is kapaszkodott volna volna, de nem volt mibe. A szánkó valósággal kiröpült alóla. Évi nevetve hempergett a hóban, és nagy hangon biztatta Tücsit: – Jól kapaszkodj! Hallod?!
Tücsi kapaszkodott is, és közben gyanús, vékony hangon ezt visította:
– Ide néééézz! Milyen gyorsan tudok szánkózni!!!! Így… csak én… tudooook…
Évi sikongva ugrált egy hóbuckán. Elöl a fekete cica futott, utána Heki, és a szánkó repült, mint a parancsolat.
– Ííííígy… csak ééén… tudoook… ííígy csak éééén! – visította Tücsi.
A következő pillanatban Évi megdermedt. A szánkó ugyanis – pontosan egy alacsony tujabokor fölött – a levegőbe emelkedett. Tücsi pedig, valóságos rejtély, eltűnt. Eközben a cica felfutott az ecetfára, s panaszos nyávogásba kezdett az egyik hólepte ágon. Heki dühösen ugatta a fa alatt; de a szép piros szánkón nem ült senki. Évi ijedten nézett szét. Mindenütt hó és hó; és megvan a cica is, a szánkó is, Heki is, csak Tücsit nem látni sehol!
– Apuuuu! Anyuuuu! Nagyanyuuuu! – visította Évi, de nem a ház felé futott, hanem előre a szánkónyomon. – A tujabokor előtt szipogva megállt.
– Naaa! – mondta méltatlankodva a tujabokor. – Legyél szíves, húzzál már ki innen, mert fázik a lábam!
Évi óvatosan széthúzta a bokor ágait, s kirobbant belőle a kacagás. A bokor zöldes belsejében, akár egy piros orrú, mackóruhás manó: Tücsi ült.
– Ugye, milyen jól tudtam szánkózni? – kérdezte, miközben gyanakodva figyelte Évit.
– Csuda gyorsan! – ismerte el Évi, és kirángatta Tücsit a bokorból. Mialatt leveregette róla a havat, Tücsi a fejét rázva így szólt:
– De azért ez a Heki mégsem ért a szánkózáshoz. Azt csak az igazi nagy, fehér eszkimó kutyák tudják igazán. Elhiszed?
– El – bólintotta szomorúan Évi. Le is vette tüstént Heki nyakáról a piros szánkó piros zsinórját, aztán visszaültette Tücsit a szánra.
– Tudod mit? – csillant fel hirtelen a szeme. – Amíg nem lesz nekünk is igazi nagy, fehér kutyánk, majd egymást húzzuk! Jó?!
Tücsi összevonta a szemöldökét, és töprengve nézett Évire.
– Jó – mondta végül megfontoltan, és úgy gondolta, most az egyszer Évi kivételesen okosat mondott.

Read more:http://www.operencia.com

 

Első nap, első mese és néhány ötlet Adventi naptárakra….

mindenki által jól ismert adventi naptár kitalálója egy Németországban élő édesanya volt 1900-as években.

Az ötletet a kisfia, Gerhard adta, aki minden nap azt kérdezte tőle még hány nap van karácsonyig? Az anyuka a türelmetlen gyermeknek 24 darab, kétszárnyú ablakokat vágott egy kartonra, egy másik papírlapra minden ablak elé helyezett egy cukorkát. A kisfiú minden nap kinyithatott egy cukorkát rejtő ablakot, a napról napra kevesebb meglepetés jelezte neki, hogy nem sokat kell aludnia a Jézuska érkezéséig.

Gerhard idő múlásával felnőtté válva üzleti vállalkozásba kezdett, az édesanyja ötlete alapján adventi naptárak gyártásba kezdett. Az első csokoládét rejtő adventi naptárnak nagy sikere lett, azóta is folyamatosan készítenek adventi naptárakat a gyerekek számára, megédesítve a várakozás időszakát.

Mi ilyen naptárakat készítettünk a lányommal:

 

 

Az első mese:

A negyedik gyertyaláng

Forrás: http://karacsonyidolgok.mindenkilapja.hu/html/19121901/render/karacsonyi-mesek

Úgy döntöttem, hogy az idén a csokicukorgyümölcs ajándékok helyett a gyermekemnek az Adventi naptárba mesék és kézműves ötletek kerülnek. Össze is gyűjtöttem mindent, el is határoztam, hogy megosztom veletek is, aztán csúszok vele, szégyen szemre…. Sajnos rossz lett a nyomtatónk, így a gyerkőnek nem tudtam kinyomtatni a meséket. Aztán az egész hetem elment minden másra, így a kézműves foglalkozásokra sem sikerült előkészülnöm, így most mardos a lelkiismeret, hogy szegény gyerek, milyen hülye anyja van…. De azért voltunk a könyvtárban, színeztünk Rudolfot és Télapót és kiolvastuk a MiniManót+ az Angyalkás kifestőt, így ha nem is a terveknek megfelelően, de elindult az ünnepi visszaszámlálás. Holnap lakás díszítés, ünnepi gyertyagyújtás a Templom előtt, forró tea és csodálatos esti kivilágítás, puszipuszi a rég nem látott barátokkal és sok-sok kedves mosoly…
 Úgy gondolom, hogy gyermekeinknek adhatunk bármit, de az emlékek azok, amikből a lelkünk táplálkozik, így azt szeretném, ha a lányaimnak a december a csoda hónapja lehetne, amikor nincsennek gondok, nincsennek megoldhatatlan problémák, csak gyertyafény, szeretet és várakozás. Nálunk most “szegény karácsony” lesz, ami azt jelenti, hogy nem járjuk a boltokat ajándékok után, nem vesszük meg az X. pulcsit, hanem kézzel készített ajándékokat kap mindenki. Tudom, így kellene mindenhol, de én sanos szeretek vásárolni…. Mindenesetre igyekszem így is kitalálni, hogy ki minek örülne és remélem, hogy a munkának nagy mosoly lesz az eredménye. A lányok persze kapnak Minimaxon reklámozott izéket, de azét ők is szokás szerint megkapják a magukét Anyától:)
Remélem a 24 napot a számotokra is kellemesebbé tehetem majd a mesékkel, ötletekkel és kívánom, hogy mindenki érezze azt a belső békét és boldogságot, amit én érzek így december idején…