Huszonegyedik nap: Kabócás Karácsony

Necces volt, hogy lesz-e Kabócás Karácsony ugyebár a Világ Vége miatt, de aztán csaptunk egy hatalmas Világ Béke partyt! Nagyon jó volt ismét!!!!!

Meghittségről elég nehéz beszélni, ha legalább 20 gyerek rohangál, de még is nagyon kellemes volt egy kicsit összejönni, együtt készülődni, alkotni és ajándékozni. Szokásunkhoz híven a kézműves asztalnál az Anyukák alkottak, míg a gyerekek kijátszották magukat. Nagyon finom süteményeket kaptunk, amit szintén mi, áldozatkész Anyukák fogyasztottunk inkább. Nagy teher ennyi süteményt megenni, na de mit lehet tenni, még a végén megromlik:) Miután kikézműveskedtük magunkat, a gyerekekkel összeültünk és karácsonyi dalokat énekeltünk, miközben a “Manók” behordták a játékokat. Ilyenkor ugyanis a belépő mindig egy kis ajándék, amit aztán kisorsolunk a gyerekek között. Nagy volt az izgalom és a végén mindenki örült. A Játszó szoba is kapott néhány új játékot, ami miatt az Apukákat gyorsan be is fogtunk, hogy ők se unatkozzanak és végre játszhassanak feltünés nélkül.

A Világ Vége számomra nagy meglepetést tartogatott. Kaptam ugyanis egy üzenetet, hogy bekerültem a Gasztroangyal műsorába, hogy betekintést nyerhessek a kulisszatitkokba. Azt nem mesélném el, hogy hogy örültem, mert valószínűleg a Diliházba vittek volna, a gyerek meg csak sírt, hogy megint elhagyom (a múltkori fél nap az Ákos koncert miatt úgylátszik számára ezt jelentette…) Úgy kerültem be, hogy lehetett pályázni, én megírtam az “úgy sem kerülök be, de azért megpróbálom” című levelemet és kiderült, hogy lehetek olyan szerencsés, hogy megismerkedhetem a kedvenc műsorommal. Az a mese jutott eszembe, amit már nem tudom, hogy hanyadikán raktam fel, de a jeligéje az volt, hogy jó tett helyébe, jót várj! Talán a Virág Manó kisorsolása és talán a blog írása is segített abban, hogy egyszer én is szerencsés legyek…. Bár ha az életemre tekintek, nagyon szerencsés vagyok, még ha nem is élünk luxusban. Ettől már csak akkor lehetnék szerencsésebb, ha a Jézuska egy bejárónőt hozna, aki egy héten egyszer kipucolná a lakásomat, miközben én feltett lábbal olvasgatok és süteményt majszolok(persze közben nem hízok, sőt, kockás lesz a hasam:), természetesen békésen alvó gyermekek mellett. Na, de mivel ez a veszély nem fenyeget, rohanok is vissza takarítani….