Tudom, hogy ma már egyre kevesebben tudják, hogy merre van a posta, hiszen mindent online intézünk, de a karácsony az ebben a kérdésben is legyen más. Emlékszem, amikor középiskolás voltam, úgy örültem minden egyes darabnak, amit kaptam és persze rosszul esett, ha az adott évben kevesebbet, vagy már egyáltalán nem kaptam. Tavaly úgy döntöttem, hogy mint két gyermekes anyuka kötelességem visszahozni ezt a hagyományt és a lánykámmal együtt elkészített(és rendszeresen egyedül befejezett) képeslapokat szétküldeni a nagy világba, vagy legalábbis kicsiny hazánk területére. Tavaly egy műanyag karácsonyfa sablont használtunk, amit átfestettünk, majd vattával és különböző csillámokkal díszítettünk. Keretsztanyám még fényképet is kapott a lányomról, aminek nagyon örült. Gondolkodom egy ideje, hogy felnyitom a telefonkönyvet és tetszőlegesen kiválasztva, szigorúan ismeretlen embereknek elküldök egy-egy jó kívánságot és megkérem őket, hogy miután leírták maguknak, küldjék tovább. Gondoljatok bele, kinyitod a postaládát és végre nem csak a szórólapok és sárga csekkek hullanak ki belőle, hanem egy jókívánság egy ismeretlentől. Nekem feldobná a napomat, az biztos.
Szóval: ha karácsonyi képelapot szeretnél készíteni, szedj össze mindent, amit ráragasztanál és kezdj el “mazsolázni”. Egy keményebb papírt A/5-ös méretben (pl.: műszaki karton vagy névjegykártya papír) hajtsd ketté, rajzolj rá pl.: egy fenyőfát és kezd el feldíszíteni. Szerintem az a legjobb, ha már az elejére is írsz valami kedveset, mert lehet, hogy az illető nem teszi a fiókba a többi közé, hanem hirtelen lakásdísz vállik belőle. Ha van kisgyermek a családban, kérd meg, hogy segítsen, mert lehet, hogy nem lesz művészi az alkotás, de árad majd belőle a szeretet és a kedvesség.
Ma is elmarad sajnos a saját munka bemutatása, mert sikít a vasalnivaló és a kari ajándékok is félkészen figyelnek, de utólag pótolok mindent.
Az egyesületünk az idén valószínűleg egy receptet is küld majd mellé, mert mind imádunk enni:)
Képeslapok a netről:
Ezt például nagyon jópofának találom, akár karácsonyra is:)
Fényképes, szerkesztett, nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik:)
— No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
— Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.
A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
— No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. — Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.
— Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket — mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. — Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren
Read more:
http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/teli-mesek/632-mora-ferenc-a-kivancsi-hopelyhek#ixzz2DLE3Ys7P
Hű, hát az biztos, hogy mikor középsulis voltál igen sok levél jött ment közöttünk, épp a nyáron futottam össze velük anyuéknál, élmény volt őket újra olvasni:))) A karácsonyi képeslap nézetedet teljes mértékig osztom, ilyenkor én is mindenkinek papír formátumot küldök. Szeretem a kézzel fogható dolgokat és szerintem nem ez az amin időt kellene spórolnunk. Nagyon tudnék örülni, ha emailben megosztanád velem a címed, nagyon szeretnék küldeni nektek is!:)